Tudati létezésünk filozófiája

Létezik-e objektív valóság? 

 A valóság mibenlétének kutatása során előbb-utóbb eljutunk a kérdéshez: létezik-e objektív valóság?
Pontosabban, ezen kérdés alatt többnyire azt értjük, hogy a fizikai realitás amiben élünk, az objektív valóság?

Először is, kiindulási pontnak nézzük meg az értelmező szótárunkban az „objektív” és a „valóság” szócikkek releváns tartalmát:

„OBJEKTÍV:

1. (választékos) <A szubjektívval ellentétben> tárgyi körülményekben rejlő, rajtuk kívül álló körülményektől függő; tárgyi.
2. (filozófia) A tudaton kívül s a tudattól függetlenül létező. …
   objektív valóság: a tudaton kívül és tőle függetlenül létező természet, anyag, lét.
   
   VALÓSÁG:
3. (filozófia is) A létező világ a benne rejlő összes lehetőséggel és viszonylatokkal együtt, ill. mindaz, ami vmilyen formában létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezőknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége.

OBJEKTIVITÁS:

1. (választékos) Tárgyilagosság, elfogulatlanság, részrehajlatlanság.”

TÉNY:

      1.A valóság folyamtában lezárt szakaszt alkotó esemény, jelenség, mozzanat; olyan, ami a valóságban                   előfordulhat v. megtörtént.

Most, hogy eddig eljutottunk, nézzük meg, hogy milyen jellemzőknek kellene megfelelnie a valóságnak ahhoz, hogy objektív valóság legyen:

1. Tudatunktól függetlenül létezik: Az objektív valóság, a benne létező dolgokkal és jelenségekkel egyetemben a tudatunktól függetlenül létezik akkor is, ha nincs jelen megfigyelő, aki észlelhetné őket. Az objektív tények tehát melyek a valóságot alkotják, a tudatunktól függetlenül kellene, hogy létezzenek.
2. Konzisztencia és állandóság: Az objektív valóság állandó és konzisztens. Tehát az objektív tények és törvények időben változatlanul fennállnak különböző megfigyelők számára is.
3. Függetlenség az észleléstől: Az objektív valóság törvényeit nem befolyásolhatja a megfigyelés.
   Az észleléstől vagy érzékelésektől függetlenül kell nem csak léteznie, de működnie is.
   Az objektív mérés vagy megfigyelés, nem befolyásolhatja tehát a mérési eredményt.
   Mivel az objektív valóság a megfigyelőtől függetlenül létezik, és a megfigyelés nem befolyásolhatja, így a dolgoknak van egy létező valósága, ami elvileg nem attól függ, hogy hogyan látjuk vagy érzékeljük őket.
   A dolgok és jelenségek tehát valóban azok kell legyenek, aminek az objektív megfigyelés által tapasztalhatók.
   
   
4. Koherencia: Az objektív valóság elemei és jelenségei összefüggnek egymással, egy logikus érthető egységes rendszerben, amely a fizikai-anyagi univerzumot jelenti, az anyagi monizmusnak megfelelően.
   
   

A 3,4 pontokból következően az objektív valóság megismerhető, és meghatározható. Tehát az elemeit és jelenségeit, objektív mérésekkel és megfigyelésekkel meg lehet határozni.

6. Az objektív valóság fentiek alapján, olyan valóságot jelent, amely a tudományos módszerrel megismerhető.
A valóságnak eszerint az anyagi monizmusnak megfelelő természetű kellene lennie.
Az anyagi monizmus egy filozófiai nézet, amely szerint az anyagi valóság az egyetlen alapvető valóság. Így minden létező objektum vagy jelenség az anyagból származik, vagy anyagi kölcsönhatások eredményeképpen jön létre, beleértve a tudatot és a szellemi folyamatokat is.
Az anyagi monizmus szerint minden mentális és tudati folyamat valamilyen anyagi folyamat eredményeként, következményeként jön létre.

Említettük, hogy az objektív valóságnak megfelelő valóság a tudományos módszerrel vizsgálható.
A tudományos módszer legfontosabb elemei az empirikus megfigyelés, és a kísérleti ismételhetőség.
A jelenségek tapasztalása nyomán kialakul egy sejtés, amely egy hipotézis felállításához vezet.
A további megfigyelések és a kísérleti ismételhetőség a hipotézis beigazolásához szükségesek, így a hipotézisből tudományos elmélet lesz.

Érdekesség, hogy az objektív valóság elmélete tehát azzal a prekoncepcióval él, hogy a valóság kizárólag kísérletileg ismételhető jelenségekből állhat. Erre ugyan nincs tudományos bizonyíték, hanem ez egy olyan axióma amely a különböző megfigyelők által ugyanolyannak tapasztalt jelenségek kizárólagosságába vetett hit alapján felállított konszenzusra vezethető vissza, mely szükséges feltétel ahhoz, hogy a valóság megismerhető és meghatározható legyen.

Vegyük észre: ahhoz, hogy a valóság ontológiai (lételméleti) értelemben megfeleljen az objektivitás kritériumainak, előbb meg kell felelnie az episztemológiai (ismeretelméleti) kritériumnak is, tehát az objektivitást eredményező azon jellemzőnek, hogy a fizikai valóságnak megismerhetőnek kell lennie, különben nem lehetne egységes rendszerbe foglalni, és nem lehetne koherens.

Most, hogy összegyűjtöttük az objektív valóság jellemzőit, már megvizsgálhatjuk, hogy az általunk tapasztalt fizikai realitás megfelel-e az említett kritériumoknak:

Az 1. fejezetben ahol a létezés kritériumait vizsgáltuk, láttuk, hogy a létezők a tulajdonságaikon keresztül nyilvánulnak meg a valóságban, tehát a tulajdonságok a létezőkhöz tartoznak, minthogy azok megnyilvánulásai.
Azt is levezettük, hogy a létezés állapota nem korlátozódhat egy bizonyos minőségre, pl. anyagi minőségre. A létezés pedig, a létezők létezési minősége szerint sem priorizálható: nincs olyan, hogy valami jobban vagy hitelesebben létezik egy másik létezőnél, mert a létezési állapot megléte minden létezőnél azonos módon jelenti a vanság állapotát.
Kimutattuk tehát, hogy pl. a tudat szükségképpen éppolyan valóságos létező mint az anyag, csak a létezési minőségében eltérő.,

Ez máris cáfolja az anyagi monizmust és az anyagi monizmuson alapuló objektív valóság elméletét, hiszen fel tudunk mutatni az anyagi monizmuson kívüli létezőket, melyek ráadásul kísérletileg nem ismételhetők más megfigyelők által, mint pl. a tudatunkban zajló folyamatok. Ezért ezeket szubjektívnek, a valóságban nem létezőnek tartja az anyagi monizmuson alapuló objektív valóság elmélet, holott kimutattuk, hogy a valóságban léteznek, csak a létezési szubsztanciális minőségük nem anyagi természetű.  
A későbbiekben a tudatról szóló fejezetben lesz bővebben róla szó, de az érthetőség kedvéért már most megemlítem, hogy a tudat sok más később ismertetett ok mellett azért sem vezethető le anyagi folyamatok eredményeként, mert nem feleltethető meg egy konkrét anyagi halmaz tulajdonságának. Pl. a tudatunk a testünk anyagának folyamatos kicserélődése ellenére is ugyanaz marad, így fizikai létezőkből és fizikai folyamatok eredményeként nem levezethető.

De egyelőre ne menjünk ilyen messzire, vizsgáljuk tovább az objektív valóság elméletét, a fizikai valóság viszonylatában:

Az objektív valóságról ugyebár azt mondják a kritériumai, hogy a jelenségei mérés és megfigyelés által megismerhetők, és pontosan meghatározhatók saját létállapotukban, mert eleve azok kell legyenek, amiknek észlelhetők.
Nézzünk akkor egy példát arra, hogy ez megvalósul-e?

Van egy ollóm. Próbálok vele selymet vágni, de nem vágja el. Megállapítom, hogy az olló tulajdonsága, hogy életlen. Géza kölcsönkéri, visszahozza, és azt mondja, hogy kartonpapírt vágott vele, remekül vágta, megállapította, hogy az olló éles.

Ezen elgondolkodhatunk. Azt tudjuk, hogy a létezők hordozzák a tulajdonságaikat.
-De ha egy létező egyszerre két ellentétes tulajdonságot hordoz, akkor nem létezhet objektív valóság, hiszen nincs koherencia és megismerhetőség.
-Ha viszont mégsem a létező hordozná a tulajdonságait, hanem mi adtuk neki, akkor megint nem létezhet objektív valóság, mert nem a létezők hordoznák a tulajdonságaikat, hanem a megfigyelők osztják ki nekik, így a valóság nem lehet független a megfigyelőtől. De ezt elvethetjük, hiszen mondtuk, hogy a létezők hordozzák a tulajdonságaikat.
-Ha a létező hordozza a tulajdonságait, de a tulajdonságok nem ismerhetők meg objektív módon, mert valójában nem azok, aminek mérés és megfigyelés által megtapasztalhatók, akkor a megismerhetőség hiánya miatt nem lehetséges objektív valóság, mivel a létezők nem azok amiknek tapasztaljuk őket.
-Van még egy olyan lehetőség is, hogy az olló épp annyira éles, hogy elvágja a kartont, de annyira már nem, hogy elvágja a selymet. Pedig teljesen objektívnek tűnt a megfigyelésünk az olló életlenségéről, hiszen kísérlet is igazolta. Gézának viszont éppúgy objektív volt a megfigyelése, amelyben kísérlettel alátámasztva figyelte meg a mi megfigyelésünk ellenkezőjét, tehát, hogy az olló mégis éles.

Ha viszont az olló élessége relatív, csak viszonyítás kérdése, akkor megismerhetjük-e az olló természetét valójában? Hiszen ez esetben a megismerés csak illúzió, mert a viszonyítás nem tárja fel a létező valódi természetét, csak a természetének egy aspektusát valamihez viszonyítva.

Valamint, lehet-e hiteles az a megfigyelés, ami ugyan tárgyilagos, de aminek a viszonyítási alapja maga is viszonylagos?

Az objektív valóság kritériumai alapján láthatjuk, hogy azok maradéktalanul akkor teljesülhetnének, ha a valóságban minden az, aminek tapasztalható, mert ez szükséges a megismerhetőségéhez.
Az olló viszont nem lehet egyszerre éles és életlen, vagy nem vagyunk képesek annak tapasztalni, ami valójában, mert alapvető viszonyítási pont hiányában csak más viszonylagos dolgokhoz vagyunk képesek viszonyítani…

Ha viszont minden dolgot és jelenséget csak viszonyítani tudunk valami máshoz, pl. egy általunk felállított szubjektív skálához, akkor megvalósulhat-e egyáltalán az objektív megismerés?
Hiszen kialakulhat a körkörös viszonyítás is, amikor addig viszonyítunk egy dolgot egy másik dologhoz, hogy végül visszaérünk az eredeti dologhoz, és kiderül, hogy végsősoron önmagához viszonyítottuk…

Mert ha viszonyítás által nem valósulhat meg a teljes megismerhetőség, akkor megint nem lehetséges objektív valóság.

(A létezés kritériumánál láttuk, hogy a létezők közös tulajdonsága a tapasztalhatóság.
De ez még nem ad garanciát arra, hogy annak tapasztaljuk őket, amik valójában.
Az azonban nem von le semmit a vanságukból, ha tapasztalhatók ugyan, de a megismerésük nem teljesül, mert hiteles viszonyítási pont hiányában és a korlátozott képességeink miatt a természetüknek csak egyes aspektusait vagyunk képesek tapasztalni más létező objektumok vagy jelenségek viszonylagos tulajdonságaihoz viszonyítva.)

Ebben a példában tehát egy bizonyos létező viszonylagos tulajdonságával szembesültünk, amely szemléltette, hogy valójában biztos pont hiányában mindent valami máshoz viszonyítunk.
Továbbá nincs garancia a teljes megismerhetőségre sem, mert kialakulhat egy olyan helyzet, amikor csak a létező néhány általunk tapasztalható aspektusait tudjuk egymáshoz viszonyítani, de létezhetnek olyan aspektusai amelyet nem tapasztalunk.

Most pedig nézzük meg, hogy mennyire vagyunk képesek egy létező megismerésére több példányán keresztül:

Mindenki látott már kavicsot.
Ha ránézünk a fizikai valóságban egy tárgyra, rögtön el tudjuk dönteni, hogy egy kavicsot látunk vagy sem.

Vizsgáljuk meg a kavics, kő, ásvány értelmező szótári szócikkek definícióit:

„ÁSVÁNY: A föld szilárd kérgét alkotó, főként szervetlen, többnyire egynemű, szilárd v. cseppfolyós vegyület, ill. anyag.”

„KŐ: Általában szilárd ásvány v. kőzet, kül. vmely kemény, törhető, de nem nyújtható, tűzben el nem égő ásványi anyag.”

„KAVICS: Kőzetek természetes szétesése útján létrejött, folyóvíz által simára csiszolt, 5-6 milliméternél nagyobb átmérőjű, gömbölyded kődarabka, ill. kődarabkák tömege.”

Láthatjuk, hogy ezek a definíciók erősen elnagyoltak, viszonylagosak, sőt több ponton szubjektívek.

Azonban valójában a kavics az ásványi vegyületeit alkotó atomokból és molekulákból áll.
Az atomok pedig, az őket alkotó elemi részecskékből állnak.

Az elemi részecskék szintjén aztán eljutunk a kvantum szuperpozíció jelenségéig, amiben a részecskék jellemzői nem határozhatók meg mérésekkel a megfigyelőtől függetlenül.
Van tehát a valóságnak egy olyan méretbeli alsó határa, amelyen túl az objektív mérés és meghatározás már nem megvalósítható, mert a létező ténylegesen és időben egyszerre ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik.
Ez egy újabb érv, hogy a fizikai realitás nem felelhet meg az objektív valóság elméleti kritériumainak.

De ezen kis kitérő után vizsgáljuk tovább a valóságot az általunk tapasztalható nagyságrendben:

Nyilvánvaló, hogy a kavicsok alak, méret, vagy éppen az alkotó ásványi vegyületeik alapján olyan gyakorlatilag végtelen variációban léteznek, hogy kijelenthetjük: nincs az univerzumban két egyforma kavics.

Mindez alapján az is világossá válik, hogy nem tudunk a kavicsokra olyan pontos meghatározást adni, amely minden kavicsra egyformán pontos és érvényes is lenne az univerzumban. Hiszen mind méretben, mind ásványi összetételben különbözőek.
Ez esetben viszont a teljes megismerhetőség illúzió, mert egyenként megismerhetünk bizonyos mennyiségű kavicsot, de továbbra sem tudjuk meghatározni a minden kavicsra egzaktul illeszkedő kavics definícióját. Ez pedig oda vezet, hogy a fizikai valóság mégsem foglalható meghatározások által egységes rendszerbe.

Mindezek ellenére, pontos, vagy kevésbé pontos meghatározás hiányában is. csaknem 100% biztonsággal már ránézésre meg tudjuk állapítani, hogy egy kavicsot látunk. Ha pedig meg is foghatjuk, akkor biztosak lehetünk benne anélkül, hogy képesek lennénk a kavicsok meghatározására.

Azt vehetjük észre, hogy a kavics valójában egy olyan fogalmi konstrukció az elménkben, amelyben, gyakorlatilag végtelen mennyiségű és különbözőségű, gyakorlatilag megismerhetetlen fizikai létező objektumot vonunk egységes fogalmi keretbe szubjektív megítélés alapján, melynek eredményeként létrehoztuk elménkben az anyagi világban objektíven létező kavicsoknak, mint objektív, megismerhető létezőknek a képzetét, az annak megfelelő mentális objektum formájában.   

Vagyis pont fordítva történik, mint amit tudni véltünk: nem a kavicsot tapasztaljuk, és mint objektíven tapasztalt fizikai objektum tulajdonságait írjuk le, hanem valójában bonyolult, egymástól különböző, megismerhetetlen anyagi halmazok bizonyos tulajdonságait tapasztaljuk, melyek egyezősége alapján beillesztjük őket az elménkben már létező kavics fogalmi kategóriájába.
Mivel az történt, hogy korábban tanulással kategorizáció révén létrehoztuk elménkben a kavics mint mentális fogalmi létező képét. Nem a valóságban létezik tehát a kavics, hanem az elménkben!
Így nem kell megismernünk valójában a kavicsoknak megfelelő anyagi halmazokat az anyagi valóságban, mert megismerhetetlenek, hanem elegendő, néhány számunkra releváns tulajdonság alapján, a kavicsok fogalmi képzetébe sorolnunk az anyagi halmazoknak ezt a csoportját.
Így gyakorlatilag oda jutottunk, hogy nem a tőlünk független fizikai valóság létezik objektíven, hanem a tőlünk független és megismerhetetlen fizikai valóságot leredukálva létrehoztunk egy képzetes megismerhető objektív valóságot az elménkben.

Mi lehet a magyarázata, hogy a valóság tulajdonképpen mégsem pontosan az, aminek tapasztaljuk?
Valószínűleg az, hogy nem szükséges a létezők természetének teljes megismerése, ahhoz, hogy a valóságban képesek legyünk a ránk nézve releváns aspektusaikkal együtt élni.

Túlélés szempontjából az ősember számára pl. nem volt releváns, hogy kalcium karbonáttal akarják fejen dobni, vagy szilícium-dioxiddal, és hogy ebben mennyi atom, vagy kvark van, és azoknak a kvantum szuperpozícióban végsősoron nem határozhatók meg a valós természetük.
Egy verébnek sincsenek ismeretei a fizikai törvényekről, a kvantum bizonytalanságról, mégis képes leélni az életciklusát a rá nézve releváns környezeti hatásoknak kitéve, azokat saját javára hasznosítva. 

Vegyük észre: mi a fizikai valóságban létező dolgoknak és jelenségeknek csak azon tulajdonságait vagyunk képesek tapasztalni, amelyek tapasztalása szükséges a túlélésünkhez az anyagi valóságban, mert ezeknek a tapasztalására vannak érzékszerveink, így fejlődtünk ki.

A túlélés érdekében az élőlények eleve csak úgy tudtak kifejlődni és fennmaradni, hogy a megismerhetetlen komplexitású fizikai realitást és az abban megnyilvánuló fizikai jelenségek számukra releváns hatásait az elméjükben leredukálták egy megismerhető, egyszerűsített, mondhatni objektívesített értelmezhető valóságmodellé. Ez a létezők és jelenségek mentális kategorizációja és az észlelési konstanciák alkalmazásával volt lehetséges.
Ezt a megismerhetetlen fizikai realitásból redukált megismerhető valóságot észleljük mi objektív valóságként, amit valójában szubjektív módon konstruálunk „objektívre”.
Ez az „objektív” valóság szűrő minden a környezetére reagáló élőlényben evolúciós fejlődés eredményeként benne van, és megismerhetőre, objektívre egyszerűsíti a megismerhetetlen tőlünk független anyagi valóságból érkező információkat, mert eleve csak a releváns információk mennek át rajta.
Másként nem tudnánk létezni, mert a fizikai valóság makroszkopikus szintjén tapasztalható jelenségeket és létezőket nem lennénk képesek tapasztalni és a tapasztalatot értelmezni.
Ez a beépített szűrő adja tehát az „objektív valóság” illúzióját, hogy a kavics Jóskának is kavics, és Bélának is.
Most már azt is láthatjuk, hogy az általunk tapasztalt valóság nemhogy független a megfigyelőtől, hanem éppen ellenkezőleg, a megismerhetőségét és ezáltal az objektivitás illúzióját éppen a megfigyelőtől való függése biztosítja, az említett redukció által.

Amikor tehát a valóságot próbáljuk megismerni, akkor a megismerhetetlen komplexitású fizikai realitásról felállított szubjektív mentális modellünket vizsgáljuk, melyet az elménkben objektív  valóságként tapasztalunk meg.

Ahogy az ember intelligensebb lénnyé fejlődött, ebbe az adaptációs modellbe foglalva igyekszik megismerni a mélyebb valóságot is, és ez a természetes evolúciós szemüveg adja az objektív valóság képzetét.
A fizikai realitás azonban nem feleltethető meg az objektív valóság kritériumainak, attól komplexebb, és csupán az intelligens képességeinknek, valamint a tudománynak köszönhetjük, hogy végül a tudományos eszközeinkkel el is jutunk az objektív valóság képzetének határáig, a kvantum szuperpozícióig.

Ennek a komplex valóságnak a megismerhetősége tehát a megfigyelő létének a függvénye, és nem azért elsősorban, mert ha nincs aki megfigyeljen, akkor nincs aki tapasztaljon, hanem azért mert a valóság, a fizikai realitás megismerése lehetetlen a megfigyelőtől független módon, ugyanis a megismerés mélysége a megfigyelő képességeinek és az általa alkalmazott viszonyítási rendszer (mint pl. a tudományos módszer) függvénye.  

Ebből le is vonható a következtetés, hogy habár az objektív valóságnak azokat a létező objektumokat és jelenségeket tartjuk, melyek empirikus észlelése megegyezik több különböző észlelő megfigyelő számára is, fentiekből következően azonban a valóság észlelésének azonos tárgyilagos módjából, és a különböző megfigyelők által levont azonos észleletekből semennyire nem következik, hogy a tapasztaltak a valóság teljességét vagy az észleleteknek való pontos megfelelését reprezentálnák.

Összességében tehát:
Az objektív valóság nem létezhet a fizikai realitásban, hanem az elménkben létezik egy mentális képzetként, melynek feladata a fizikai realitás megismerhetővé redukálása, mely érzékszerveinknek köszönhetően a valóság ránk nézve releváns objektumait és jelenségeit építi fel egy képzetes objektív valóságmodellbe.
A fizikai realitás ennélfogva nem foglalható egy logikus érthető egységes rendszerbe, melynek elemeit és jelenségeit objektív mérésekkel és megfigyelésekkel meg lehetne határozni, mert az objektív méréseink és meghatározásaink valójában csak viszonyítások viszonylagos dolgokhoz, fizikai realitás pedig bonyolultabb, mint a szubjektumunkban arról felállított redukált képzetes objektív valóság modell.
Van tehát rajtunk kívül álló fizikai valóság, de az nem az objektív valóság elméletének megfelelő, hanem egy olyan fizikai realitás, amely létezésében tudatunktól független, komplexitása azonban általunk felfoghatatlan és teljességében tapasztalhatatlan, így a fizikai realitás teljes valójában számunkra nem megismerhető.

Az is egy érdekes momentum, hogy a valóság definíciójánál látottak alapján a:
„VALÓSÁG: A létező világ a benne rejlő összes lehetőséggel és viszonylatokkal együtt, ill. mindaz, ami valamilyen formában létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezőknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége.”

A fizikai realitás megismeréséhez tehát hozzátartozik a benne rejlő lehetőségek megismerése is.
Ha ránézünk pl. a kávés bögrénkre, láthatjuk, hogy a valóságban rejlő lehetőség volt az is, hogy az anyagból készítettünk pl. egy kávés bögrét. Nyilvánvaló, hogy a megfigyelő nélkül létező objektív valóságban nem létezhetne pl. kávés bögre. Így a valóság megismerése a benne rejlő összes lehetőséggel megfigyelő nélkül nem valósulhatna meg.

A megfigyelőtől való függetlenség pedig paradoxonhoz vezet.
Ugyanis ha nincs megfigyelő, akkor az objektív valóságnak megfelelő (megfigyelő nélküli) valóság nem lenne tapasztalható, így nem is lenne bizonyítható.

Ez amellett, hogy paradoxon, rámutat egy újabb problémára:

Ha pedig nincs egy megfigyelő sem a valóságban, akkor nem ad magyarázatott a megfigyelők létezésére, mert kivonja őket az oksági láncolatból. Így nem ad magyarázatot a teljes valóságra, pedig abban mi, megfigyelők, tapasztalók is benne vagyunk, a saját „szubjektív” valóságunkkal egyetemben. Ezzel sérülne a koherencia kritériuma is, hiszen a nyilvánvalóan létező megfigyelőket kihagyva nem lehetne egységességről beszélni.
A megfigyelőtől függetlenül létező, objektív valóságnak megfelelő valóság tehát biztosan nem lehet azonos a mi fizikai realitásunkkal sem. 

Ha már így leszedtük a keresztvizet szegény „objektív valóság”-ról, szóljunk pár szót az érdekében is:
Láthattuk, hogy az „objektív valóság” egy képzetes szubjektív valóságmodell, amely evolúciós módon az észlelésünk eredményeképpen jön létre az elménkben.
Mivel a fizikai realitás az objektív valóság koncepciójánál jóval komplexebb, mégis, mi az értelmünk korlátai miatt, csak ebben a leredukált virtuális fizikai valóságmodellben vagyunk képesek tapasztalni a fizikai jelenségeknek és a létezőknek az általunk megragadható természetét, azok egymáshoz viszonyításának módján.
Ez így rendjén is van, csak ne ragadtassuk el magunkat, kezeljük annak, ami: praktikus eszköznek a fizikai realitás általunk értelmezhető részhalmazának a megismeréséhez, és ne próbáljuk ebbe a redukált modellben definiálni a létezésünket, mert arra a feladatra alkalmatlan. A képzetes mentális „objektív valóság” modellünk többek között arra használható, hogy megkülönböztessük a szubsztanciálisan tudati természetű jelenségeket a fizikai realitás szubsztanciálisan materiális eredetű jelenségeitől. 

A létezők vizsgálatánál láttuk, hogy a valóság nem csak materiális természetű létezőkből áll.
Az anyagi valóságról alkotott mentális valóságmodellünk létezése is alátámasztja, hogy létezik szubsztanciálisan tudati természetű valóság is, melynek része az anyagi realitás alapján a szubjektumunkban felállított mentális objektív valóság modell.

Van még egy momentum, amit megemlítenék:
Az objektív valóság szerint a tények függetlenül léteznek a megfigyelőtől.
Fentiekből azonban látható, hogy a tények nagy részét mi magunk keletkeztetjük az információk olyan szubjektív kategorizálásával, amelyek abban a formában nem léteznek tőlünk függetlenül, amilyen formában azokat tényként vagyunk képesek értelmezni, vagyis mi hozzuk létre őket.
Ez is egy további érv, az objektív valóság elméletének tarthatatlanságára.

Végül be kell látnunk, hogy az objektív valóság felsorolt hat kritériuma közül tulajdonképpen csak az első teljesül a fizikai realitásra: hogy létezik rajtunk kívül álló fizikai valóság, amely jelenségein keresztül hat ránk.
Azonban a további tulajdonságait már az általunk felállított észlelési modellünk keletkezteti.

„Így válik az érzékelt világ szubjektív tapasztalata az objektív valóság illúziójává.”

„A kérdés itt az, hogyan lehet egy egész közösségről kimutatni, hogy tévedésben van, amikor az objektív valóság, amelyhez képest a tévedést megítélik, pusztán a közösségi konszenzus.”

facebook csoport: Tudati létünk filozófiája, szubsztanciális dualizmus, pluralizmus