-Mi a létezés?
A létezés a létezik igével kifejezett állapot, amely azt jelenti, hogy valaki vagy valami van, tehát része a valóságnak. A létezik az értelmező szótár szerint azt a tényt jelenti, hogy egy létezőnek valamilyen hatást kifejtő léte van a valóságban.
Ezzel az utóbbi mondattal valószínűleg izzadtak kicsit anno a szótár megalkotói, mert hát ugye a kőkemény materialista korszakban íródott, és valahogy ki kellett fejezni a fizikalista irányt a nyilvánvaló ellentmondások elkerülésével.
Nekünk már nincsenek efféle kötöttségeink, így bátran előhozakodhatunk egy sokkal szemléletesebb és valósághűbb kifejezéssel, így azt mondhatjuk, hogy:
A létezés a létezik igével kifejezett állapot, amely azt jelenti, hogy valaki vagy valami van, tehát része a valóságnak. A létezik az értelmező szótár szerint azt a tényt jelenti, hogy egy létezőnek valamilyen hatást kifejtő léte van a valóságban.
Ezzel az utóbbi mondattal valószínűleg izzadtak kicsit anno a szótár megalkotói, mert hát ugye a kőkemény materialista korszakban íródott, és valahogy ki kellett fejezni a fizikalista irányt a nyilvánvaló ellentmondások elkerülésével.
Nekünk már nincsenek efféle kötöttségeink, így bátran előhozakodhatunk egy sokkal szemléletesebb és valósághűbb kifejezéssel, így azt mondhatjuk, hogy:
Minden ami van, megtapasztalható.
A létezők közös tulajdonsága tehát a tapasztalhatóság lenne?
Szerintem igen!
Mivel csak létező rendelkezhet bármilyen tulajdonsággal, ami által megtapasztalható, ezért minden, ami a valóságunkban megtapasztalható, az létezik valamilyen minőségben.
Mivel a megtapasztalhatóság maga is egy tulajdonság, így összefoglalhatjuk, hogy a létezők rendelkeznek a megtapasztalhatóság tulajdonságával.
Miért van az, hogy csak létező rendelkezhet megtapasztalható tulajdonsággal?
Szerintem igen!
Mivel csak létező rendelkezhet bármilyen tulajdonsággal, ami által megtapasztalható, ezért minden, ami a valóságunkban megtapasztalható, az létezik valamilyen minőségben.
Mivel a megtapasztalhatóság maga is egy tulajdonság, így összefoglalhatjuk, hogy a létezők rendelkeznek a megtapasztalhatóság tulajdonságával.
Miért van az, hogy csak létező rendelkezhet megtapasztalható tulajdonsággal?
Vizsgáljuk meg a létezést a semmi viszonylatában:
A semmi a definíciója szerint: az összes létezők közül egy sem.
A semmi a definíciója szerint: az összes létezők közül egy sem.
Mivel az állapot fogalmának jelentése definitíve azoknak a külső és belső viszonyoknak az összessége, amelyek között valamely létező létezik, a semmi, pedig mint láttuk, a létezők közül egyik sem, így a semminek nem lehet állapota, mert állapota csak a létezőknek lehet.
Az állapot az már az a létminőség amiben a létező létezik.
Mivel tehát a nemlétezés nem lehet állapot, így az csak a semmi lehet.
Minden tehát, ami különbözik a semmitől, az szükségképpen létező kell legyen, mert a semmitől különbözősége (mint tulajdonság) által már megtapasztalható, tehát rendelkezik a megtapasztalhatóság tulajdonságával. Ami pedig megtapasztalható, annak szükségképpen kell legyen létállapota, amihez kapcsolódóan valamilyen minőségében megtapasztalható.
Ezzel igazoltuk hogy minden ami megtapasztalható, valóban létező kell hogy legyen, mert különbözik a semmitől.
Fentebb láttuk, hogy a létezés állapotának van minősége, amiben a létező a megtapasztalható tulajdonsága által megnyilvánul.
A létezés a létezők létezési minősége szerint nem priorizálható: nincs olyan, hogy valami jobban vagy hitelesebben létezik egy másik létezőnél, mert a létezési állapot megléte minden létezőnél azonos módon jelenti a vanság állapotát.
Az objektív és szubjektív jelzők tehát a létezés viszonylatában értelmetlenek.
A létezés egyedüli kritériuma mint láttuk tehát, a megtapasztalhatóság. A létező létezési minősége pedig a megtapasztalhatóság módjából következik: anyagi, anyagtalan, fogalmi, tudati, stb.
Az állapot az már az a létminőség amiben a létező létezik.
Mivel tehát a nemlétezés nem lehet állapot, így az csak a semmi lehet.
Minden tehát, ami különbözik a semmitől, az szükségképpen létező kell legyen, mert a semmitől különbözősége (mint tulajdonság) által már megtapasztalható, tehát rendelkezik a megtapasztalhatóság tulajdonságával. Ami pedig megtapasztalható, annak szükségképpen kell legyen létállapota, amihez kapcsolódóan valamilyen minőségében megtapasztalható.
Ezzel igazoltuk hogy minden ami megtapasztalható, valóban létező kell hogy legyen, mert különbözik a semmitől.
Fentebb láttuk, hogy a létezés állapotának van minősége, amiben a létező a megtapasztalható tulajdonsága által megnyilvánul.
A létezés a létezők létezési minősége szerint nem priorizálható: nincs olyan, hogy valami jobban vagy hitelesebben létezik egy másik létezőnél, mert a létezési állapot megléte minden létezőnél azonos módon jelenti a vanság állapotát.
Az objektív és szubjektív jelzők tehát a létezés viszonylatában értelmetlenek.
A létezés egyedüli kritériuma mint láttuk tehát, a megtapasztalhatóság. A létező létezési minősége pedig a megtapasztalhatóság módjából következik: anyagi, anyagtalan, fogalmi, tudati, stb.
A valóság a létezők szerves egységbe tartozó összessége, a közöttük lévő viszonylatokkal, történésekkel, lehetőségekkel együtt.
A tudatunk eszerint kétségkívül létező, mert megtapasztalható tudati minőségében, ami által a valóság részét képezi.
A tudatunk eszerint kétségkívül létező, mert megtapasztalható tudati minőségében, ami által a valóság részét képezi.
Végül tehát alapvető különbségekre jutunk a materializmus, fizikalizmus és objektivizmus alapját képező anyagi monista elvekkel, amely szerint egyetlen valódi szubsztanciális létező az anyag, mivel rámutattunk, hogy ami különbözik a semmitől, az szükségképpen létező kell legyen, létezési minőségétől függetlenül, mert van tulajdonsága ami által megtapasztalható.
Ez azért vezet végül különbségre, mert az anyagi monista megközelítés szerint a létezés nem a megtapasztalhatóságtól, hanem az anyagi monizmus szerinti szubsztanciálisan alapvető és egyetlen fizikai minőségtől függ. Ezzel az anyagi monizmus logikai hibát követ el, mert az anyagi természetű létezési minőségtől eltérő, tulajdonságaik okán megtapasztalható dolgokat szükségképpen átsorolja a semmibe.
Az ellentmondást úgy próbálja feloldani, hogy megkülönböztet valódi (objektív) létezőket, pl. anyag, és nem valódi (szubjektív) létezőket, pl. tudat, amelyet az anyagi folyamatokból próbál levezetni, mint látszólagos létezőket. Ez azért hibás logika, mert láttuk, hogy a létezés nem priorizálható a létezés minősége szerint, és nem redukálható le valódi (objektív) és nem valódi (szubjektív) állapotra, mivel a létezés eleve egy állapot, amely valódiságot jelent, bármely létező csak valódi lehet, a nem valódi (szubjektív) létező kifejezés értelmetlen, mint a fából vaskarika.
Ezekre a manőverekre az anyagi monizmusnak azért van szüksége, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy a nem valódi (szubjektív) létezők kategóriával a tulajdonságaik alapján megkülönböztethető objektumokat próbál létrehozni a semmin belül.
Ez azonban mint láttuk logikai képtelenség, mert a semmin belül nem hozhatók létre tulajdonságokkal rendelkező objektumok, hiszen minden ami a semmitől különbözik, az szükségképpen létező kell, hogy legyen, és a semminek nincsen állapota sem. Ez a tény cáfolja az anyagi monizmust, és a materializmust, mely szerint a tudati létezők az egyetlen létezési területnek elismert fizikai világon belül nem valóságosak, illetve a materializmus egy puhább változatát amely szerint az anyagi létminőség alapvetőbb lenne egyéb szintén tapasztalható létminőségeknél.
Összefoglalásképpen tehát:
A létezés egy állapot, a vanság állapota. Minden létezik valamilyen létminőségben ami megtapasztalható. A létezők közös tulajdonsága, hogy valamilyen módon megtapasztalhatók, ha másként nem, hát úgy, hogy különböznek a semmitől.
A létezés minden létminőségben egyformán jelenti a vanság állapotát, nincsen alapvetőbben priorizált létező létminőség a többi létminőséghez képest.
A semmi a létezők közül egy sem. A semminek nincsen állapota.
Ezzel egy szubsztanciálisan duális alap pozíciót vettünk fel a filozófiánkban.
Elismerjük az anyagi világ létezését, de nem tartjuk alapvetőbbnek, vagy priorizáltnak a valóságunk tudati természetű részéhez képest.
Kiegészítésképpen a semmiről:
A semmit tehát nem vagyunk képesek elgondolni?
A semminek nincsen semmilyen tulajdonsága, így a semmi általunk nem tapasztalható meg. A semmi alatt ezért többnyire csupán homogén anyagtalan ürességet vagyunk képesek elgondolni, de az sem semmi, mert az üresség teret feltételez, ami valójában már nem semmi.
A semmit legjobban tehát úgy tudtuk definiálni, és közelítőleg elgondolni, hogy a semmi: a létezők közül egy sem. Ez tökéletesen leírja és kifejezi a semmi fogalmát, és egyben sikerült általa olyan viszonyítási pontra szert tennünk, amely lehetővé tette a létezők alapvető természetének kifejezését.
facebook csoport: Tudati létünk filozófiája, szubsztanciális dualizmus, pluralizmus | Facebook
Az ellentmondást úgy próbálja feloldani, hogy megkülönböztet valódi (objektív) létezőket, pl. anyag, és nem valódi (szubjektív) létezőket, pl. tudat, amelyet az anyagi folyamatokból próbál levezetni, mint látszólagos létezőket. Ez azért hibás logika, mert láttuk, hogy a létezés nem priorizálható a létezés minősége szerint, és nem redukálható le valódi (objektív) és nem valódi (szubjektív) állapotra, mivel a létezés eleve egy állapot, amely valódiságot jelent, bármely létező csak valódi lehet, a nem valódi (szubjektív) létező kifejezés értelmetlen, mint a fából vaskarika.
Ezekre a manőverekre az anyagi monizmusnak azért van szüksége, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy a nem valódi (szubjektív) létezők kategóriával a tulajdonságaik alapján megkülönböztethető objektumokat próbál létrehozni a semmin belül.
Ez azonban mint láttuk logikai képtelenség, mert a semmin belül nem hozhatók létre tulajdonságokkal rendelkező objektumok, hiszen minden ami a semmitől különbözik, az szükségképpen létező kell, hogy legyen, és a semminek nincsen állapota sem. Ez a tény cáfolja az anyagi monizmust, és a materializmust, mely szerint a tudati létezők az egyetlen létezési területnek elismert fizikai világon belül nem valóságosak, illetve a materializmus egy puhább változatát amely szerint az anyagi létminőség alapvetőbb lenne egyéb szintén tapasztalható létminőségeknél.
Összefoglalásképpen tehát:
A létezés egy állapot, a vanság állapota. Minden létezik valamilyen létminőségben ami megtapasztalható. A létezők közös tulajdonsága, hogy valamilyen módon megtapasztalhatók, ha másként nem, hát úgy, hogy különböznek a semmitől.
A létezés minden létminőségben egyformán jelenti a vanság állapotát, nincsen alapvetőbben priorizált létező létminőség a többi létminőséghez képest.
A semmi a létezők közül egy sem. A semminek nincsen állapota.
Ezzel egy szubsztanciálisan duális alap pozíciót vettünk fel a filozófiánkban.
Elismerjük az anyagi világ létezését, de nem tartjuk alapvetőbbnek, vagy priorizáltnak a valóságunk tudati természetű részéhez képest.
Kiegészítésképpen a semmiről:
A semmit tehát nem vagyunk képesek elgondolni?
A semminek nincsen semmilyen tulajdonsága, így a semmi általunk nem tapasztalható meg. A semmi alatt ezért többnyire csupán homogén anyagtalan ürességet vagyunk képesek elgondolni, de az sem semmi, mert az üresség teret feltételez, ami valójában már nem semmi.
A semmit legjobban tehát úgy tudtuk definiálni, és közelítőleg elgondolni, hogy a semmi: a létezők közül egy sem. Ez tökéletesen leírja és kifejezi a semmi fogalmát, és egyben sikerült általa olyan viszonyítási pontra szert tennünk, amely lehetővé tette a létezők alapvető természetének kifejezését.
facebook csoport: Tudati létünk filozófiája, szubsztanciális dualizmus, pluralizmus | Facebook
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szubsztanciak.blog.hu/api/trackback/id/tr5818183651
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
moonshadow 2023.08.02. 20:59:47
Jó, de mi a helyzet a tulajdonságokkal?
A gondolatmeneted szerint ellentmondásosnak tűnnek, mert tapasztalhatók, ezért létezőknek minősülnek. De nincsenek tulajdonságaik, így aszerint meg nemlétezők?
A gondolatmeneted szerint ellentmondásosnak tűnnek, mert tapasztalhatók, ezért létezőknek minősülnek. De nincsenek tulajdonságaik, így aszerint meg nemlétezők?
Egy Tudat 2023.08.04. 08:11:00
Köszi a kérdést. A tulajdonságok maguknak a létezőknek a megnyilvánulásai a jellemzőik által.
Általuk tapasztalhatjuk meg a létezők vanságát és jellemzőiknek megfelelő természetüket valamilyen létezési minőségükben.
Vagyis a tulajdonság létezésének vizsgálata esetén csak a létező létezési természetét tapasztalhatjuk meg a vizsgált tulajdonsága által. Így szerintem a létezőről nem leválasztható.
Pl. a labda pirossága önmagában nem létezik, nem is gondolható el, hanem ha el akarjuk gondolni, akkor egy mentális létezőt vagyunk kénytelenek létrehozni elménkben, hogy felruházhassuk a pirosság tulajdonságával. Az elménkben lévő, vagy ott létrehozott létezőket mi teremtjük, így tudunk adni nekik tulajdonságokat is, illetve azokat megváltoztatni, ahogy elgondoljuk őket.
Árnyalja viszont a képet, hogy a fizikai létezők természetét valószínűleg nem tapasztalhatjuk meg teljes valójukban, mert amikor a fizikai létező tulajdonságát tapasztaljuk, akkor valójában a fizikai létezőnek az elménkben létrehozott mentális reprodukciója tulajdonságait tapasztaljuk.
Ez azonban nem von le a fizikai létező vanságából, csupán szemlélteti, hogy annak valódi természete általunk nem biztos, hogy megismerhető.
Általuk tapasztalhatjuk meg a létezők vanságát és jellemzőiknek megfelelő természetüket valamilyen létezési minőségükben.
Vagyis a tulajdonság létezésének vizsgálata esetén csak a létező létezési természetét tapasztalhatjuk meg a vizsgált tulajdonsága által. Így szerintem a létezőről nem leválasztható.
Pl. a labda pirossága önmagában nem létezik, nem is gondolható el, hanem ha el akarjuk gondolni, akkor egy mentális létezőt vagyunk kénytelenek létrehozni elménkben, hogy felruházhassuk a pirosság tulajdonságával. Az elménkben lévő, vagy ott létrehozott létezőket mi teremtjük, így tudunk adni nekik tulajdonságokat is, illetve azokat megváltoztatni, ahogy elgondoljuk őket.
Árnyalja viszont a képet, hogy a fizikai létezők természetét valószínűleg nem tapasztalhatjuk meg teljes valójukban, mert amikor a fizikai létező tulajdonságát tapasztaljuk, akkor valójában a fizikai létezőnek az elménkben létrehozott mentális reprodukciója tulajdonságait tapasztaljuk.
Ez azonban nem von le a fizikai létező vanságából, csupán szemlélteti, hogy annak valódi természete általunk nem biztos, hogy megismerhető.
